DiyAudio

Egy érdekes minden igényt kielégítő professzionális Digital/Analog átalakítón dolgozom.

Az alap ötlet abból a sok éve tartó elkeseredettségből származik, melyet az otthoni zenehallgatók többsége a CD azaz a Compact Disc hallgatásával szereztek. Minden valamit magára adó fórumon ez már sok-sok éve téma. Az analóg hanglemez ( LP ) még a mai napig is biztosan tartja magát a muzikalitásával és hallgathatóságával. Semmi extra, mégis jó hallgatni.

Ezt próbálta elérni és túlszárnyalni a 80-as évek első felétől kezdve a digitális megoldáson alapuló lejátszás. A tapasztalat azonban igen elkeserítő. Még a legdrágább megoldás is jócskán elmarad az LP hangzása mögött.

Hogy hol a hiba és miért nem lehet a CD-korongból kihozni mind azt amit feltételezhetően tartalmaz a technológia? Ennek utána jártam, és egy listát állítottam fel, melyről már lehet tudni, hogy alkotóelemei már bizonyítottan hangzást rontók. Szembe kell nézni a tényekkel. Tökéletes hangra törekedni olyan elektronikákkal és technológiákkal melyek tele vannak a hangzást negatívan befolyásoló megoldásokkal-egységekkel, alkatrészekkel nem lehet.

Egy kompromisszum mentes megoldás talán meghozza az eddig várt eredményt. De itt igen szigorú, engedménymentes megoldásra gondolok.

Amiről már tudjuk, hogy erőteljesen hangzásroncsolók:

     1/  Az audió jel útjában lévő csatolókondenzátorok.

Mi a baj a csatoló kondenzátorral? Az audió szakma egyetért abban, hogy a legjobb kondenzátor az, ami nincs az analóg jel útjában. De miért? Mert egyszerűen nem erre találták ki. A kondenzátor feladatát a tápegységekben szűrésként, valamint rezgőkörök kialakítására a fejlesztették. Audió átvitelnél sávhatárolással, torzítással, és fázisproblémákkal jelzi a jelenlétét.

    2/   A csatoló transzformátorok.    

A transzformátorok is hasonló  gondokat okoznak. Nagyon ritkán alkalmazzák részben emiatt is, részben amiatt, hogy egy precízen megépített trafó ára az egekben van, hasonlóan mint a kondenzátorok esetében.

     3/  A műveleti erősítők.

A műveleti erősítők, már az elnevezésükben hordozzák részben a felépítésüket részben a működési elvüket is. A legtöbb esetben mérhetetlenül sok alkatrészt halmoznak fel ezek belsejében. Természetesen a stabil működésük érdekében egy sor biztonságtechnikai alkalmazást tartalmaznak. Ezek összességében okozzák azt a jelenséget ami a legmagasabb szintű audió alkalmazásra alkalmatlanná teszi őket. Torzítás, sávhatárolás, fázisprobléma, és saját hang jellemzi ezeket az alkatrészeket.

     4/  A visszacsatolás

Az erősítéstechnikában jöttek rá a szakemberek, hogy hangzásra mekkora hatással bír a visszacsatolás. Ez a megoldás volt hivatott biztosítani az erősítőknek a stabilitását, és az erősítését. Ám hozadékként magát a hangzást rontja. E jelenség felfedezése óta a legjobb hangú erősítők mind nélkülözik ezt technikát.

     5/  A nem " A " osztályban működtetés.

Szintén erősítéstechnikai tény, hogy az " A " osztályban dolgozó erősítők számára ismeretlen a keresztezési torzítás. Ez az egyik olyan torzítási fajta, amire az emberi fűl igen kényes. Az ilyen beállításban dolgozó erősítők hangjára mindig is a puha, meleg és kevésbé agresszív jelzőket szokták mondani. Tény, hogy hallgathatóbbak, mint a bármilyen más beállítású elektronikák.

     6/  A szinkron mester oszcillátor mellőzése,

Miért is van szükség erre? Bizonyára ismerős szó a Jitter. Erről sokat lehetne mesélni. De egy a lényeg. Az a D/A átalakító amelyik nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, semmiféleképpen se tekinthető a legjobb hangzásra törekvőnek. A már bevált gyakorlat az az, hogy egy nagyon pontos szinkron oszcillátort építenek be a készülékbe, mely az addig keletkezett hibát kijavítva teszi az átalakító működését tökéletessé.

     7/  A túlmintavételezés.

Erről a megoldásról is sokat lehetne értekezni. Annyit érdemes róla tudni, hogy ezzel érik el azt az átalakítás folyamán, hogy a digitalizált analóg jelet egy következő lépcsőben, digitális szűrővel tudják eltávolítani a nem kívánt összetevőket. Sajnos bebizonyosodott, amennyit javít, annyit árt is. Összemaszatolja a hangképet , amit már ezek után semmivel se lehet rendbe hozni. Alapvetően semmi szükség nincs is erre az eljárásra, hisz alap helyzetben a CD korongon lévő információt maradéktalanul képes feldolgozni egy 16 Bit. 44.1KHz.-es DAC. is. A lemez erre a szabványra épül. Nem lehet többet hozzáadni. Minden többletről szóló információ csak megtévesztésre ad alkalmat.

     8/  A digitális szűrés.

Ez a párja az előbb leírt túlmintavételezésnek. Minden esetben együtt alkalmazzák.

     9/  A hálózatból jövő zavarok beengedése a rendszerbe.

Nem tudom, hogy hányan vannak olyanok, akik egyszer is végig gondolták azt, hogy mivel jár az, ha hálózatról működtetjük a D/A átalakítót. A legrafináltabb hálózati szűrő és kábel se képes maradéktalanul megtisztítani az egyre több zavarral terhelt hálózati feszültséget. Ez tény. De, hogy érzékeltessem miről is van szó a gyakorlatban? Képzeljen mindenki maga elé egy festőművészt. Milyen festményt tud festeni, ha a könyökét állandóan lökdösi valaki? Ez a valaki lenne a hálózatból jövő zavar. Ugye a válasz mennyire egyszerű? És milyen jól kihallani!!!

   10/ A központi tápellátás az egyes fokozatok elszeparálása nélkül!

Az különböző  feladatok ellátására több fokozatban kerül sor. Ezek szeretnek nyugodtan, kényelmesen, zavaró hatás nélkül dolgozni. Kevésbé ismert tény, hogy ahogy a tápról működnek, oda vissza is juttatnak jeleket, melyek más fokozatokat zavarnak. Nem véletlen, hogy erre a nagyobb gyártók már kiemelt figyelmet fordítanak, és az egyes fokozatok számára teljesen elkülönített tápmegoldást alkalmaznak.

     11/  A panel szintű felépítés a korlátozott energiaátvitelével.

A nyomtatott áramkörről van szó. Amennyire praktikus annyira alkalmatlan is bizonyos alkalmazásra. Nézzünk csak meg egy csöves, vagy egy nagy teljesítményű erősítőt. Sok esetben tekintenek el ennek az  alkalmazásától. Belátható, hogy az a vékony fólia ami a jelvezetésre szolgál, alkalmatlan nagyobb energiák átvitelére. Gondolom most sokan felkapják a fejüket és kérdezik, hogy " de hol van itt szükség nagyobb energiákra? ". Nos majdnem mindenhol ahol energiafelhasználás van. Nem alkalmaznának helyi tápszűrő kondenzátort az egyes tápbecsatlakozásoknál, ha megfelelő gyors, és kellő energiával rendelkezne a táplálás.

     12/  A belső csatlakozók.

A belső csatlakozók a szerelést ugyan praktikussá teszik, ám a csatlakozáson keletkező hiba már utólag nem orvosolható.

     13/  A belső kábelezés.

A legrövidebb út az egyenes, ahogy a mondás is tartja. És valóban. Nagyon kedvező felépítést lehet véghezvinni ha, teljesen mindegy mekkora utat jár be egy-egy jel.  Ám a szép kivitelezés áldozatául esik a hangzás , ami nem szereti, ha számára kígyózó utakat kell bejárni. És ne feledjük azt se, hogy általában a kábelek mindkét végére csatlakozót szoktak szerelni, ezzel is tovább rontva helyzetet.

     14/  A végtelenül hosszú jelutak.

Mint  az előző de panelen.

Hogy várhatja el bárki, hogy egy bármilyen jó nevű cég a legjobbat fogja produkálni amikor, valamilyen meglehetősen szigorú akadályt állít a készülő produktum útjába.

Hol megszabják, mekkora lehet az ára, a mérete, a súlya, és még sok esetben a hitvallásuk is hátráltató tud lenni. Itt arra az elkötelezettségre gondolok, amikor annak ellenére ragaszkodnak egy-egy technológiához, hogy arról tudható, nem a legjobb.

Egy olyan készüléket tervezni és kivitelezni, mely versenyre tud kelni a legnagyobbakkal, sőt azok fölé tud kerekedni, nem kis kihívás.

Ám tudva, hogy hol vannak a legnagyobb hibázási pontok, azok elkerülésével már eleve jó úton halad a fejlesztés. Saját tapasztalataimat is felhasználva kezdtem neki, hogy bizonyosságot kapjak arról a feltételezésről, mely már régóta érdekel minden hangzás megszállottat. Miről is lehet szó?

Arról a kényes kérdésről, hogy a digitális technológiát lehet-e hasonlóképpen élvezni, mint a régi bakelit lemezekét?

Azaz, össze hasonlítható-e az LP a CD-vel? Mivel volt alkalmam már hallani azt amiről itt eddigiekben írtam, így egyértelmű a válasz.

Igen!!!!

Remélem másoknak is része lehet ebben a nem kis élményben.